Életem útja

“Azt álmodtam, hogy a tengerparton járok az Úrral, és az égen fölvillannak életem egyes jelenetei. Minden egyes jelenetnél két pár lábnyom jelent meg a homokban. Az Úr lábának nyomai és az én lábaimé.

 Amikor életem utolsó jelenetének képe is kihunyt előttünk, visszanéztem a homokra és észrevettem, hogy életem ösvényén gyakran nem négy, hanem csak két lábnyom mutatkozik. Azt is észrevettem, hogy ez mindig életem mélypontjain, tragikus korszakaimban van így.

 És megkérdeztem az Urat:

 – Uram, te azt mondtad nekem, ha én egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, akkor te velem jössz minden utamon. De észrevettem, hogy éppen életem leggyötrőbb pillanataiban csak egyetlen lábnyom maradt a homokban. Nem értem miért van az, hogy éppen akkor hagysz el, amikor a legnagyobb szükségem volna rád?

 És az Úr válaszolt:

 – Drága gyermekem, soha nem hagytalak el a te megpróbáltatásaidban és a te szenvedéseidben. Ahol csak egy pár lábnyomot látsz, ott a karjaimban hordoztalak.”

Hasznosnak találod? Köszönöm a megosztást!

Share on facebook
Megosztás Facebook-on!
Scroll to Top